Interjú 1. - Vivian Leite

Sziasztok!

Catalina már biztosan említette, hogy a blog első, hivatalos interjúját én készítettem el, amit most olvashattok is. Az első kiszemeltünk Vivian Leite lett a Bring me to life című blog írója, akinek ezúton is köszönöm a lelkes közreműködését, egy élmény volt elkészíteni vele életem első, és valószínűleg utolsó interjúját egyben, ugyanis a következő havi már szerkesztőtársam jóvoltából érkezik majd. Mivel ez az első interjúja a blognak, bátorkodtam kedveskedni ennek örömére egy ajándékkal az első alanyunknak, amit a bejegyzés aljában érhet el.

Üdv,

Noemi

Ha megkérhetlek, bemutatkoznál pár mondatban?

- Az ország nyugati részében élem lassan 18 éve a mindennapjaimat. Majdnem négy éve vagyok a blogírás világában, így elég "veteránnak" számítok már. Főleg, ha azt nézzük az utóbbi hónapokban mennyire divat lett a blogolás. Most tavasszal fogok érettségizni - remélhetőleg -, utána pedig 2 éves képzésen maradok a sulimban. Szeretek zenét hallgatni, imádom a sorozatokat, és a futballt. Legrosszabb tulajdonságom a makacsság, és a lustaság. Mégis elég kitartónak mondanám magamat, az emberekkel pedig elég távolságtartóan viselkedem. Imádom a kihívásokat. Mindig kimondom a véleményemet, amiért sokan nem kedvelnek.

Mikor és minek a hatására kezdtél el írni?

- Emlékeim szerint 2008 nyara környékén kezdtem érdeklődni az írás után. Apukám szüleinél nyaraltam, és unatkoztam. Akkoriban nagyon nagy Harry Potter fan voltam, így elkezdtem egy saját kis novellát írni. Az első ilyen írásom borzalmas lett. Nem adtam fel, hiszen másik befejezést akartam adni az 5. könyv végének. Azóta már sok minden változott, eltelt pár év, változtam én is. Sokat fejlődtem írás terén, úgy érzem eljutottam arra a szintre, mikor azt mondhatom, hogy jól írok. Nem vagyok profi - nem is tartom magam annak -, csak egyszerűen élvezetesebbek, és jobbak az írásaim.

Mit jelent számodra az írás?

- Kikapcsolódást, menekülést, szabadságot. Élvezem, ahogy a képzeletem szabad utat kap, ilyenkor nincsenek problémáim, nincsenek korlátok. Az történhet, amit én szeretnék és önmagam lehetek. Már el sem tudnám képzelni a mindennapjaimat írás nélkül.

Mi vett rá, hogy a labdarúgás világában kezdj el írni?

- A sport teljesen lenyűgözött. Egyre jobban belemélyedtem és megszerettem. Akkoriban kezdtem el blogokat olvasni, így ezt adta meg a kezdő löketet, amit azóta sem bántam meg.

Honnan meríted az ötleteidet?

- A saját elmém szüleményei. Csak úgy kipattannak a fejemből, és megszületik egy-egy jelenet. Van olyan is mikor kedvenc sorozataim adnak ötletet, vagy épp egy személyes élményt írok le.

Milyen szavakkal tudnád a legjobban jellemezni az írói stílusodat, és miért?

- Kiszámíthatatlan, váratlan, fordulatos, de mégis egyszerű. Szeretem, ha egy sztoriban vannak fordulatok, váratlan lehetőségek. Akik olvasnak, tudják, hogy imádom csavarni a szálakat. Mégis lenyűgöz az egyszerűség is. Utálom, ha valami túl van bonyolítva, és nem tudok kiigazodni rajta.

Ha kiadhatnád egyszer valamelyik történetedet, melyik lenne az?

- Ezzel a kérdéssel sikerült megfognod. Sosem gondolkodtam el ezen, egészen mostanáig. A Suicide c. kisregényem elég közel áll a szívemhez, teljesen meg vagyok vele elégedve, így ezt emelném ki. Mondhatnám a Mirrort is, de nem fogom, hiszen még nem forrott ki teljesen a történet.

Milyen szempontok alapján választod ki a főszereplő focistákat?

- Nem vagyok a "tucatblogok" híve, hogy olyannal írjak, aki a csapból is folyik. Szeretem úgy kiválasztani a labdarúgókat, hogy bár mind ismertebbek, mégsem jellemzőek főszereplőként. Nem akarok sablon történeteket. Az sem utolsó szempont, hogy kedveljem és el tudjam képzelni az adott történetben.

Melyik női főszereplő karakteredet érzed magadhoz a legközelebb és miért?

- Shenae-t a Mirror c. történetemből. Az ő karaktere igazán érdekes, főleg a változások miatt, amin a történet során átesik. Rengeteg tulajdonságát magamról ruháztam fel, sokszor tényleg úgy érzem, mintha Ő én lennék. Ezt másoktól is megkaptam már, amivel nem vitatkozok.

Mesélnél egy kicsit a Mirror című sztoridról? (Ahogy láttam, az a legelőrehaladottabb írásod.)

- Órákat tudnék róla mesélni. 2012-es Európa Bajnokság kezdtekor indult az egész ötlet. Akkoriban egy másik történetet írtam, meg sem fordult a fejemben, hogy újba kezdjek. Egy bloggertársam épp akkor vágott bele újdonsült történetébe, ami elég nagy kihívás volt számára. Az Ő unszolására és segítésére találtam ki a történetemet. Aki olvasta az első verziót, tudja, hogy nem ezen a szálon indult. Azóta már milliószor megváltozott az egész a fejemben, és végre megtaláltam a végleges, számomra elképzelt cselekményt. Kicsit sablonnak tűnhet, hiszen a főszereplő az egyik világhírű focista húga, de akkoriban még nem volt ez a szál ilyen elterjedt. Döntések, titkok, hibák, kapcsolatok, szakítások, barátságok, szerelmek és fordulatok jellemzik a sztorit.

Mások blogjait is olvasod?

- Igen, van néhány blog, amit szívesen olvasok.

Mi alapján döntöd el, hogy egy sztori érdemes arra, hogy figyelemmel kövesd?

- Elsőként a történet ismertetőjét olvasom el - ha van -, utána pedig a szereplőket nézem végig. Ha már a szereplők nem szimpatikusak, esetleg nem kedvelem őket, esélytelen hogy olvassam a történetet. Elég válogatós vagyok ebben, ritkán teszek kivételt, pedig biztosan sok olyan blog akad, ami még tetszene is.

Ki a kedvenc focistád és miért?

- Valakit nem fog váratlanul érni mikor azt írom, hogy Fernando Torres. Még hosszú évekkel ezelőtt szerettem meg. Sokkolt, mikor London kék felébe igazolt, hiszen sokakkal együtt én is Vörösként tekintettem rá. Amióta eligazolt a Liverpooltól egy hatalmas mély gödörben van, de a sok negatív kritika ellenére is küzd, próbálkozik, segíti a csapatát. Ő az az ember, akire felnézek és tisztelek. Minden meccsen, amikor pályára lép, elcsodálkozok, vajon hogy lehet benne ennyi akaraterő? Lehet, hogy én már rég feladtam volna a helyében.

Végezetül pedig, mit szóltál, mikor felkértelek a blog első interjújára?

- Meglepődtem, hogy engem kértetek fel az első interjútokra, de egy percre sem volt kérdés, hogy vállalom. Megtisztelő, hogy rám gondoltatok. Köszönöm a lehetőséget! :)

Ez pedig a Love this world ajándéka az első interjúalanyunknak sok szeretettel!