1. fejezet: szerelem első látásra; 5. fejezet: szakítás; 10. fejezet: a nagy kibékülés; 15. fejezet: házagság, gyerek, happy end - avagy, hogy ne írj történetet

Üdv!

Nos, valószínűleg most is sikerült egy olyan témát kiválasztanom, amit már sokan megfigyelhettetek, és amivel sikerül ezeknél az illetőknél kivernem a biztosítékot. Remélem, azért lesz, aki egyet ért velem, vagy legalábbis a gondolataim egy részével?!

Elég hosszú bejegyzés cím lett, szerintem ilyen hosszút még sose írtam, viszont magáért beszél. Természetesen nem biztos, hogy ilyen fejezet szám felosztásban van megírva az egész, azonban azt sokszor megfigyelhetjük, hogy az első pár fejezetben már hatalmas szerelem alakul ki a két főszereplő között. Sőt, már az első pár sor után tudjuk, hogy hiába utálják egymást, hamarosan ebből bizony szerelem lesz. Igaz ezt más történetnél is kitalálhatjuk, de az író mindig tesz bele valami csavart, amivel elbizonytalanít minket és már nem is vagyunk olyan biztosak ebben.

Általában a kezdő íróknál találkozhatunk ezzel a bumm bele gyorsan mindent akarok jelenséggel, de találkoztam már olyannal is, akinek már több története volt, de a legújabbat is ugyanígy kezdte. Persze lehet kivétel is, mert bizony ez a kezdés is lehet jó, csak utána nem szabad annyira siettetni a cselekmény szált. Ez a fő gond, amit néha én is elkövettem, még ha ez nem is volt olyan feltűnő.

Senki se úgy kezd neki írni, hogy egyből profi író lesz. Viszont azt valljuk be, hogy ha ilyen történettel találkozunk és megvan egy bizonyos igény szintünk az olvasmánnyal kapcsolatban, akkor ez igazán lelombozó és a vége a csinos kis x lesz fent a sarokban. Csak gondoljunk bele, olvasunk olyan könyvet, aminek a cselekménye olyan gyorsan száguldozik, mint egy sportautó? Nem hiszem, így ilyen blogokat se akarunk olvasni. Persze lehet így is írni, de akkor meg kell magyaráznunk a miérteket, hogy miért reagál így a főszereplő, hogy mi az, ami miatt ilyen hamar szerelmes lett. Ha ezeket az okokat részletezzük és nemcsak elsuhanunk felettük, akkor még élvezetes is lehet így a cselekmény.

A másik véglet pedig éppen az, amikor túlontúl elhúzzuk a cselekményt. Én általában mindig ebbe esek bele, túl sokáig húzom a dolgokat és így ellaposodik a történet. Meg kell találni azt a bizonyos arany közép utat. Ez nem könnyű, de idővel egyre közelebb lehet hozzá kerülni, így pedig nem csak az olvasóink, kommentelőink száma fog nőni, hanem a mi kedvünk és önbizalmunk, hogy bizony valami jót sikerült alkotnunk.

A kezdő íróknak azt ajánlom, hogy olvassanak nagyon sokat! Így nemcsak a szókincsük fog gyarapodni, de látni fogják, hogyan lehet egy színvonalas történetet végig vinni. Igen, vannak kevésbé jó könyvek, viszont abból is lehet tanulni. Ez pedig azért is hasznos, mert minél jobban írsz, annál több olyan véleményt kaphatsz, amit tényleg komolyan gondol az írója és leírja a gondolatait, nem csak azt, hogy szupi és jöhet a következő! Persze teli helyesírási hibával.

Ha most kezdesz bele az első történetedbe, mindenképp gondol végig az egészet. Ne siesd el, mert azzal csak elrontod az egészet, nem lesz élvezetes, még ha az alap ötlet fenomenális is lenne. A leírásokkal pedig ne szerénykedj, mert egy fejezet se csak párbeszédből áll. Írd le, hogy mit lát a főszereplőd, mit gondol, mit érez. Így sokkalta élvezetesebb lesz, mintha csak gyorsan összedobnál egy rövid fejezetet, csak azért, hogy neked is legyenek olvasóid.

Üdv,

Catalina