Kritika 4. - Egy spanyol csókja

Sziasztok!

Ismét jelentkezem egy kritikával, ezúttal pedig szerkesztőtársam egyik blogját és történetét veszem górcső alá. Sajnálom, hogy lassan haladok a kritikákkal, de ahhoz idő kell, hogy végigolvassak egy történetet, főleg, ha sok fejezetből áll, azt pedig nem szeretném, amit sok blogon látok, hogy csak bizonyos számú fejezetet olvasnak el, és azokról alkotnak véleményt. Én megfogadtam magamnak, ha kritikát kezdek el írni, akkor átfogóan szeretnék beszélni a történetről. Ugyan kezdő vagyok ebben az ágban, és sokat kell még fejlődnöm a gondolataim megfogalmazásában, de én igyekszem, ezért is csinálom, meg hogy segítsek. 

Üdv,

Noemi

Egy spanyol csókja

Kinézet: Elég régóta ismerem a blogjaidat, és ahogy megnyitottam az oldaladat, egyből úgy éreztem, megint egy különleges kinézetet sikerült alkotnod, legalábbis engem teljesen magával ragadnak a dizájnjaid, és ez itt sincsen másképpen. A domináló színek, ugyan kissé neonosak, még sem bántják a szemeimet, illetve az is nagyon jó pont, hogy annak ellenére, hogy különböző színekről beszélünk, még is teljesen összeillenek, nem érzem azt, hogy a kék elütne a rózsaszíntől. A fejléc a maga egyszerűségével is elérte, hogy összhangban legyen a kinézettel, és lehet, hogy csak négy képből áll az egész némi szöveggel megfűszerezve, de pontosan te vagy a példája annak, hogy a kevesebb néha több, és nem feltétlenül az a nyerő, ha összezsúfolásig mosol össze képeket. A modulsáv elrendezésébe sem tudok belekötni, szerintem minden pont a megfelelő helyen van. A kódok, amikkel feldobtad az oldalt, pedig nagyon klasszak, egyedivé teszik a blogodat. Szóval csak gratulálni tudok, ritkán találkozom ilyen szép bloggal, és ezt őszintén mondom!

10/10

Történet: A trailer videódat megnézve, majd a bevezetődet elolvasva, elérted nálam a várt hatást, hogy felkeltsd a kíváncsiságom, és érdeklődve kezdjek neki a történet olvasásának. Mivel olvastam az előző verziókat is, így nagyon izgatottan fogadtam, hogy újrakezded ezt a bizonyos történetet, csak éppen új köntösben, egy még különlegesebb címmel. Azt hiszem a kezdéssel jól belevágtál a közepébe, de ez engem még sem zavar, sőt, már most izgalmas az egész. Rengeteg kérdés vetődött fel bennem olvasás közben, például, hogy Fernando miért csalta meg Olíviát, ha állítása szerint szereti a lányt, vagy hogy egyáltalán ezek után van még-e rá lehetőség, hogy ők esetleg újra együtt legyenek, és ha igen, akkor az alapvető bizalomhiány a megcsalás miatt a leányzó részéről mennyire lesz rájuk hatással, vagy hogy mi lesz a többiekkel, Zórával, Sergio-val, és Frank-kel, illetve hogy ők mennyire fogják befolyásolni a későbbiekben a főhősnőnk és a főhősünk életét, jövőjét?!

Az írásmódod egyszerűen lenyűgöz engem, ahogy fűzöd a szavakat egymás után, eléred nálam, hogy a cselekmények filmszerűen játszódjanak le a képzeletemben, illetve az érzelmeket is remekül közvetíted felém, egyszóval tökéletesen bele tudom élni magamat a történetbe. Az pedig plusz pont, hogy a helyesírásod is kiváló, ha akarnék se találnék hibát ezen a téren.

A karakterek is jól kidolgozottnak tűnnek, nem csak úgy lógnak a levegőben, igaz, viszonylag kevés szereplővel dolgozol, de azt hiszem így legalább jobban ki lehet alakítani a személyiségüket, és nálad érezni, hogy mindenki más és más, különböző gondolatokkal. Azt is nagyon értékelem, hogy több szemszöggel dolgozol, mert így több nézőpontból érthetjük meg a cselekményt, és így jobban meg ismerhetjük a szereplőidet.

Én személy szerint a legjobban azokat a történeteket szeretem, amik elgondolkoztatnak, és nem hagynak nyugodni a friss fejezet olvasása után sem, illetve folyton a fejemben motoszkálnak a lehetséges folytatások. Szerintem a tiéd pedig pontosan ilyen!

10/10

Összegzés: A tiéd az első blog, ahol ha szőrszálat kezdenék el hasogatni, se találnék hibát. Azt hiszem mindenkinek példát kellene vennie rólad, ugyanis a blogod kinézete nagyon szép és egyedi, illetve a történetedet is színvonalasan vezeted. Úgy gondolom, egy sikeres bloghoz nem is kell ennél több, szóval csak is gratulálni tudok, de tényleg. 

20/20

A kritika az én szubjektív véleményem, amivel nem kötelező egyetérteni, de mindenki annak tudatában fogadja el a kritikát, hogy Ő kérte azt tőlem!