A pedáns és a trehány író

Üdv!

Először is sajnálom, hogy régóta nem jelentkeztem, de tudjátok... a suli! Nem is akarok róla többet beszélni. Előre láthatóan két hét nyugi még van, de aztán ZH hét, majd jön a vizsgaidőszak. Igaz, milyen hamar eltelt ez a félév? Remélem, azért kiélvezitek a szünetet!

Nos, megint nem egy hálás témával érkezem, ezt pedig csak azért mondom, mert éppen néhány írót készülök bírálni. Biztos vagyok benne, hogy néhányan egyet fognak velem érteni, főként olvasók, de úgy érzem, hogy erről a témáról igenis beszélnünk kell, még ha sokaknak nem is fog tetszeni.

Korábban már tettem említést erről a jelenségről, de úgy gondolom, hogy megérdemel egy önálló postot ez a téma. Valószínűleg már Ti is találkoztatok ilyennel és véleményem szerint nektek is elég sok nehézséget és kellemetlenséget okozott. Mielőtt belekezdenék a lényegben, hoznék egy példát.

El hiszem,hogy nem bírta tovább.Valószínűleg én se tudtam volna,ennek ellenére nem vagyok benne biztos,hogy valaha is elmondtam volna Neki,hogy kevés az,amit Tőle kapok.Arra pedig végképp nem lettem volna képes,hogy valaki mással bújjak ágyba.Ugyan mégis kivel csaltam volna meg,mikor sose volt más dolgom pasival?Ő az első és jelenleg az egyetlen,akit közel engedtem magamhoz,akibe beleszeretem,akinek odaadtam mindenem.Sose jutott az eszembe,hogy ezen változtatnom kellene és az igazság az,hogy most se akarok.Nincs szükségem egy vadidegen férfira,én csak Őt akarom…
A kattanó hang felébreszt,megrázva a fejem,próbálom kiűzni az előbbi gondolataimat.Nincs Rá szükségem,nem akarhatom Őt.Sóhajtva sétálok ki a liftből,nem figyelembe véve a hevesen dobogó szívem,ami még mindig fáj.El kell felejtenem,haragudnom,utálnom kell Őt és nem szeretni!

Nos, ez a kis részlet az egyik történetemből származik (megnyugtatok mindenkit, hogy nem ilyen formában került fel a fejezet a blogomra!). Először arra gondoltam, hogy egy ilyen "formázású" történetből hozok egy kis részletet, de aztán Nomival arra jutottunk, hogy az nem biztos, hogy túl jó ötlet, így a sajátomat "butítottam" le. Ti is észreveszitek a problémát, ugye?

Borzalmasan néz ki így a szöveg és legszívesebben már most javítanám, de akkor hogyan látnátok a rossz példát? Az első legnagyobb hiba, amit a kezdő írók egy része elkövet (igen, náluk figyelhető meg ez az egész), hogy nem használják a szóközt a vesszők és a mondatvégi írásjelek után. Egy-két ilyennél még azt mondom, hogy biztos elgépelés, de amikor az egész fejezetben nincs ez meg, akkor már lépek is ki az adott blogról. Hogy miért? Van egy bizonyos elvárható minőségi szint, amit az ilyen fejezetek nem ütnek meg. Engem bosszant ez az egész, hiszen csak a kezükbe kellene venni egy könyvet (nem kell egy regénynek lennie, elég a tankönyvük is...) és látni fogják, hogy a szerző bizony nem csak két szó között használ szóközt. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy vannak annyira trehányak, hogy így kiadjanak a kezükből bármit is. Ha így töltenék fel bármit is, elsüllyednék szégyenemben, mert ez nem csak azt tükrözi, hogyan állok a történetemhez, hanem azt is, hogy én milyen vagyok! Sőt, már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán a Word-ben írják meg a csekély hosszúságú fejezeteket, mert a program jelezné nekik, hogy itt valamit rosszul csináltál.

Megvagyok róla győződve, hogyha az én részeim így néznének ki, bármilyen jól is fogalmazzak, nem olvasnák ennyien a történeteimet. Nem egy hatalmas megerőltetés, sőt, ennek automatikusan kellene jönnie. Nem lenne szabad erről írnom, hiszen mind járunk, jártunk iskolába és olvasunk, olvastunk bármit, ahol láthatjuk, hogy néz ki egy szöveg. Mindez viszont azt jelenti, hogy ezeknek a tiniknek (10 - 14 éves bloggerinákról beszélünk... legalábbis remélem, hogy az idősebbeknek azért van annyi igényük, hogy erre odafigyelnek) nincs meg az igényük arra, hogy valami élvezhetőt adjanak ki a kezükből és csak a divat miatt csinálják az egészet, illetve azt, hogy iszonyat trehányak.

A másik véglet a pedáns író. Ide sorolom magam és mielőtt még bárki bármit mondana, meg is írom, hogy miért. Sokat szenvedtem a fejezetek kinézetével, amikor felakartam tölteni ide a blogspotra. Néha fél napokat is igénybe vett, míg olyan lett a külalak, amilyennek én akartam, de nem hagytam annyiban. Nekem az sokkal fontosabb, hogy az elvárásaimnak megfeleljen a külső, minthogy minél előbb megkapjam a kommenteket. Ezért sorolom magam ebbe a kategóriába és tudom, hogy valaki meg is erősítene ebben, hogy nemcsak ezen a téren, de minden másban is pedáns vagyok.

A lényeg azonban, hogy azok az írók, akik ebbe a kategóriába tartoznak, nemcsak a tartalomra, de a körítésre is odafigyelnek. Használják a szóközt, ahol kell, sőt, most már egyre elterjedtebb a sorkizárt beállítás, amitől még igényesebb lesz az egész oldal. Korábban én se használtam, de belátom, hogy így sokkal szebb a rész.

Csak nézzétek meg a korábbi  példámat eredeti formázásban. Élvezhetőbb így, nem igaz?

El hiszem, hogy nem bírta tovább. Valószínűleg én se tudtam volna, ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy valaha is elmondtam volna Neki, hogy kevés az, amit Tőle kapok. Arra pedig végképp nem lettem volna képes, hogy valaki mással bújjak ágyba. Ugyan mégis kivel csaltam volna meg, mikor sose volt más dolgom pasival? Ő az első és jelenleg az egyetlen, akit közel engedtem magamhoz, akibe beleszeretem, akinek odaadtam mindenem. Sose jutott az eszembe, hogy ezen változtatnom kellene és az igazság az, hogy most se akarok. Nincs szükségem egy vadidegen férfira, én csak Őt akarom…
A kattanó hang felébreszt, megrázva a fejem, próbálom kiűzni az előbbi gondolataimat. Nincs Rá szükségem, nem akarhatom Őt. Sóhajtva sétálok ki a liftből, nem figyelembe véve a hevesen dobogó szívem, ami még mindig fáj. El kell felejtenem, haragudnom, utálnom kell Őt és nem szeretni!

Véleményem szerint, igazán kicsi plusz munkáról van itt szó, aminek nem is kellene plusznak lennie, hanem magának értendőnek. Nem is tudom felfogni, hogyan lehet így írni? Nem tanítják meg az iskolában ezt? Talán a tanárok nem is hívják fel erre a figyelmet, mert nekik is magától értendő tény, amit nem kell külön elmondani. Azonban, amit mostanában láthatunk, valószínűleg hamarosan oda fogunk jutni, hogy ez is a tananyag része lesz...

Üdv,

Catalina