Üdv!
A cím szerintem sokat elárul és véleményünk szerint ez is elég fontos. Persze ez is attól függ, hogy milyen komolyan vesszük a történetünket, illetve, hogy milyen műfajról beszélünk, mivel egy fantasy témájú sztoriban teljesen elrugaszkodhatunk a megszokottól, azonban más esetben vannak olyan dolgok, amiknek jobb, ha utána nézünk, máskülönben az olvasók nevetni fognak és nem biztos, hogy tovább fogják olvasni a történetünket. A szemléltetés érdekében pedig hozni fogok példákat is.
Nos, először azért beszéljünk magáról a hitelességről. Szerintem sokan hallottátok már, hogy ez mondhatni elengedhetetlen, ha írni kezdünk. Ez mindenképp így van és sok utána járást is igényel, hiszen gondoljunk csak bele, ha egy múlt századi regénybe, vagy egy még régebbi korúba kezdünk bele, a szereplőink nem mondhatják azt, hogy zsír (életemben nem használtam még ezt a kifejezést, de tényleg!), ha tetszik nekik valami és a nők se cica nadrágban fognak szaladgálni. Szóval, ha egy ilyenbe akarunk belekezdeni, az nagyon sok kutatással fog járni. Azonban ez igaz más történetekre is. Ismernünk kell a várost, ahol játszódni fog, a szereplőinket, hogyan fognak egyes helyzetben reagálni, vagy a múltjukat és lehet, hogy ez sokaknak felesleges leírni, de bizony olyan dolgokkal is tisztában kell lennünk, ami a mindennapjainkat képezi. Erre majd az egyik példámnál kitérek jobban.
Főként fanfiction-t írok, ami azt jelenti, hogy kész, ismert szereplőkkel dolgozom. Emiatt tisztában kell lennem az életükkel. Persze azt én is alakítom az életüket, azonban sok mindent már készen megkapok és mivel rengetegen ismerhetik, így nem írhatom azt, hogy például kék szemű, mikor mindenki tudja, hogy nem az. Vagy bármi más ilyen, mondjuk a személyiségük is ilyen. Természetesen ezt is kialakíthatom én, de példaként az én egyik főszereplőmet vegyük vizsgálat alá. Fernando Torres-t szerintem elég sokan ismerik és amit így médián keresztül láthatunk, olvashatunk róla az jön le, hogy egy tisztességes családos férfi. Nekem például egyáltalán nem jut róla eszembe, hogy megcsalta bármikor is a feleségét, vagy hogy nem imádná a gyerekeit, a képek nem erről tanúskodnak. Persze lehet, hogy valójában nem ilyen, de a képek ezt sugallják róla, így amikor olvastam vele egy novellát, ahol éppen egy bordélyházat keres fel, eléggé megdöbbentem. Egy felnőtt férfiról beszélünk ez igaz, akinek vannak szükségletei, azonban azt, hogy tényleg elmenne egy ilyen helyre kötve hiszem. Szóval itt nekem már teljesen hiteltelenné vált az a novella. Tény, hogy nem mindenki ugyanúgy látja őt maga előtt, viszont azt szerintem bátran kijelenthetem, hogy Fernandoról inkább egy olyan pasi jut az eszünkbe, aki boldog a feleségével és a gyerekeivel. Ha már mindenképp egy olyan focistát keresünk, aki felkeresne egy ilyen helyet, akkor ott van mondjuk Benzema, akinek voltak botrányai. Ezzel nem akarok rosszat mondani róla, de ha a két focistát összehasonlítjuk, mindenképp Nando a jó fiú, akinek eszébe se jut egy hivatásoshoz menni, míg Karim egyértelműen a rossz fiú.
A másik két példám csak az utána járás hiányát mutatja. Szerintem tudjátok rólam, hogy főként labdarúgókkal foglalkozó történeteket olvasok, így a következő példa is onnan lesz. Sergio Ramos, mint baszk. Nekem ez elég érdekes, mivel ha az író csak a mérkőzés közvetítésekkor odafigyelt volna, többször hallotta volna, hogy ő bizony andalúz. Vagy néha tényleg hasznos tud lenni a Wikipedia, de ugye a Google a barátunk! Ez tényleg könnyedén kiküszöbölhető hiba, csak utána kellene olvasnunk. Az utolsó példám az már kicsit meredekebb ha fogalmazhatok így... ez számomra anno elég megdöbbentő volt, mert az egész csak azt mutatta, hogy az író nem jeleskedik biológiában. A terhesség sokszor megjelenik a történetekben, mint a boldog vég egyik motívuma. Ezzel nincs is gond, de amikor a hajnali szex reggelén a teszt már kimutatja azt, hogy az illető terhes, egy héttel később már azt is tudni, hogy milyen nemű a bébi, elgondolkodok, hogy ez most tényleg komoly? Lehet, hogy túl maradi vagyok és léteznek már ilyen hiper-szuper tesztek és vizsgálatok, amik ilyen gyorsan megmondjuk az alig pár mm-es magzatról, hogy ő bizony kislány, de nekem ez is hiteltelen... hiszen hol maradnak akkor az olyan jelenetek, amikor a pasi arról mesél, hogy mit fog csinálni, ha kisfia lesz és mennyire vigyázni fog a kislányára? Elcsépelt jelenetek, azonban ezek számomra még mindig azok a klissék, ha fogalmazhatok így, amik elengedhetetlenek, amik feldobják a történetet és biztos vagyok benne, hogy az olvasók ezen mosolyogni fognak.
Én nagyon beleszoktam ásni magam az ilyen dolgokba. Például, ha egy mérkőzésről írok, akkor megyek is a Wikipédiára, hogy leinformálódjak róla és általában van egy hivatkozó link egy külföldi oldalra, ahol többet is megtalálhatok az adott meccsről. De ugyanígy voltam, amikor terhességről írtam. Rengeteg oldalt felkerestem és hétről hétre olvastam, hogy mi történik a kismamával és a magzattal, hogy minél hitelesebb legyek. Valószínűleg ez a precízségemnek is köszönhető, viszont ha nem így csinálnám, akkor nem is lenne ennyi olvasóm. Mert ugyan kit érdekelne egy olyan Fernando Torres, aki érzelmek nélkül fűvel-fával megcsalja a feleségét, csak azért mert úgy tartja kedve? Vagy egy olyan Sergio Ramos, aki folyamatosan áradozik az érzéseiről, és ezt nem a cselekedeteivel mutatja meg?
Ez az én személyes véleményem és elképzelésem az adott karakterekről, amivel nem kell egyet értenetek. Azért kíváncsian várom a Ti véleményeteket a hitelességről.
Üdv,
Catalina
Mikor ilyen bejegyzéseket olvasok, mindig megnyugszom, hogy nem én látom rosszul a dolgokat, vagy hogy legalább vannak mások is, akik így gondolkodnak, meg ilyen aprólékosak, mint ahogy én is szoktam lenni :DD. A terhességhez meg no komment. Nemrég olvastam én is ilyet, csak ott másnap reggelre lett terhes a hölgy...
VálaszTörlésSzerintem ezzel nem vagyunk egyedül, csak ahogyan egy korábbi bejegyzésemben említettem, túl sok a kezdő író, aki csak a divat miatt ír, így nem is lényeges a színvonal és a hitelesség. Valószínűleg, hogy ugyanarról a sztoriról van szó, csak én már azt nagyon régen olvastam és ahogyan látható, túlságosan nem maradt meg bennem az emléke.
TörlésKöszönöm, hogy írtál!
Catalina
Igen, igen :) Sok mindenben igazad van.Ugyanis a hitelesség nagyon fontos. Igazat mondani? Persze, fontos. A kornak megfelelő stílusban írni, vagy legalább tényleg abban a korban is létező tárgyakkal dolgozni is az. Megnéznék egy történetet, ahol Béla királyunkat Porschéval szöktetik ki országunkból a Tatárjárás alatt.VISZONT abban nem értek egyet veled, hogy egy fanfictionben az író tartsa meg az adott ember látszólagos személyiségét. Egy jó, de még egy rossz író is képes legyen elválasztani a valóságot a képzelettől. Azért fiction. Hogy a rajongásunkat kifejezhessük. Ha pedig mi azt képzeljük el, hogy Leonardo DiCaprio egy elhízott alkoholista, akkor meg kell tudnunk személyesíteni. Ez egyfajta tehetség. Persze, általában nem fosztjuk meg őket az alapvető jegyektől. Például egy rock banda énekesének sosem írnék hosszú monológokat, se csöpögős jeleneteket, de vadsággal tele lehet pakolni. Az egész írás lényege, hogy egy világot találj ki. Hogy elmenekülj ebből. Azért, mert változtatni akarsz valamin. A szereplők a gyermekeid, a hely, ahol játszódik, az országod. Úgy alkotod meg, hogy téged tükrözzön. Nem azt mondom, hogy két hét alatt szüljünk gyereket, mert ez tényleg abszurd. De ha valaki úgy dönt, Ő egy kurvapecér, házasságtörőt varázsol kedvelt sportolónkból,nem tehetünk semmit. Az Ő döntése.Az megint más, mennyire jó a sztori. Az anatómia és naptár ismerete, egy kis mellék kutatással elég kell, hogy legyen egy jó kis sztorihoz. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy az írás művészet - és mint művészet, a határai a fellegekben vannak, és senki nem húzhatja meg a határt, csak az, aki alkotja.
VálaszTörlés