Kritika 16. - Az álarc mögött

Sziasztok!

Azt hiszem, most elbújnék legszívesebben szégyenemben, amiért ennyit késtem az utolsó kritikámmal, de az év végére mégis sikerült elkészülnöm vele. Remélem, a kritika rendelője nem fog elküldeni a fenébe, pedig megtehetné ennyi késés után.

A blogunk időközben elmúlt egy éves, ami számomra óriási öröm, hihetetlen, hogy ennyi idő elteltével még itt vagyunk, amit csakis nektek köszönhetünk. 

Kritikát most még egy ideig nem lehet rendelni tőlem, viszont januárban már mindenképpen veszek fel rendeléseket, majd értesítek mindenkit arról, hogy pontosan mikor lehet kritikát rendelni, addig kérném a végtelen türelmeteket, amivel mindig megajándékoztok engem. Hamarosan jelentkezem!

Üdv,

Noemi

Az álarc mögött

Kinézet: Hát, amikor megnyitottam a blogodat, már akkor tudtam, hogy a kinézetre biztosan maximum pontszámot adok, mert az oldalad egyszerűen gyönyörű, minden szempontból, de lássuk, hogy is értem ezt.
Nálam a legfontosabb egy kinézetnél, hogy egyedi és olyan legyen, amiben látok valami olyat, amit máshol nem találok meg, és ezt neked tökéletesen sikerült kivitelezned, szóval minden elismerésem neked.
A fejlécedben a színek remekül harmonizálnak egymással, a lány képe szépen lett kivágva, illetve a kép háttere is jól össze lett mosva, habár nekem a fejlécen a kedvenc részem a három kör és a bennük lévő képek, azokat szerintem nagyon jól eltaláltad. A betűtípusok is nagyon elnyerték a tetszésemet, de a fejléced legnagyobb erényének azt tartom, hogy tökéletesen tükrözi a történeted témáját, amit sokan elfelejtenek, ha fejlécet készítenek, de te figyeltél erre is, és ezért nagyon hálás vagyok.
A dizájnod színeit alapjában véve a lila és talán a sötétkék árnyalatai határozzák meg. Bevallom, én jobban szeretem, ha több színnel dolgoznak, mert ha valaki egy színnel dolgozik, beleeshet abba a hibába, hogy túlságosan nyomasztóvá válik a kevés szín miatt a blogja, de nálad ezt sem éreztem. Kitűnően játszottál a sötétebb és világosabb árnyalatokkal.
A kódok, amiket használsz a modulsávban, illetve úgy egyébként az oldalakon (például a fejezeteknél), nekem tetszenek, meg azok az effektek is nagyon bejönnek, amiket a képeken és a modulok, illetve a bejegyzések címén alkalmazol. Mondjuk bevallom, azért annyira mégsem rajongom, hogy ha például a képre ráviszem az egeret, akkor kerekké válik, illetve, ahogy egy hivatkozásra (linkre) ráviszem az egeret, akkor kiritkul a betűk között a távolság és felnagyítódik. Nem tudom, valahogy az én szemeimet már zavarja, meg kicsit túl sok is, de igazából ez is már csak szőrszálhasogatás a részemről, amiért remélem, nem haragszol meg.
Az oldalon a betűtípusokat sem választottad meg rosszul, mindegyik egyszerűbb, de olvasható és ugyanakkor harmonikusan is néznek ki együtt, szóval ebbe sem tudnék belekötni, ha akarnék sem.
Rátérve a modulsávra, azt hiszem az első olyan blog a tiéd, ahol azt tudom mondani, hogy nincs benne semmi felesleges, és minden benne van, ami fontos, ráadásul a jó sorrendben. Az pedig különösen megfogott, hogy a modulok közé tettél be olyan dalszövegeket, amik a történetedre illenek, nagyon ötletes!
Amiért még nagyon szeretnélek megdicsérni az az, hogy a szereplőknél nem kimondottan arcokról, emberekről tettél be képet, hanem olyan dolgokról, amik a szereplőket jellemzik, ezáltal nem adod a szánkba a szereplők kinézetét, nem erőltetsz ránk egy sémát, hanem engeded, hogy a fantáziánk szabadon szálljon, és ez örömmel tölt el, mert ezek szerint bizalmat szavazol az olvasóidnak, s hiszel benne, hogy van elég fantáziájuk. Ez nagyon fontos dolog szerintem egy írónál, hogy bízzon az olvasóiban.
Végezetül pedig a bejegyzések formázásával foglalkoznék, ami szintén nem hagy semmi kivetnivalót maga után, nagyon jól helyezed el az idézeteket, sorkizártra igazítod a szöveget és a központozást is tökéletesen alkalmazod.

10/10

Történet: Először is, szeretném a legnagyobb elismerésemet kifejezni neked, amiért saját történetbe vágtad a fejszédet, mert sokkal nehezebb egy teljesen saját világot kitalálni, mint mondjuk egy fanfiction alapú történetben. Ráadásul a tiéd nagyon egyedi is, sehol sem találkoztam még ugyanilyennel, szuper alapötlettel álltál elé, amit képes is vagy igényesen, élvezhetően megvalósítani.
A történetből eddig egy előszó és tizenegy fejezet található meg, ami már szerintem azért elég szép szám és feltételezi, hogy rengeteg munkát fektetsz a sztoriba, és hogy egyszer biztosan be lesz fejezve, ami jobb ajánlólevél nem is lehetne egy kíváncsi olvasó számára.
Elolvasva a bevezetőt és az előszót, nagyon megfogtál magadnak, pontosan azért, mert nem túl sokat árultál el, mégis éppen annyit csepegtettél nekünk, ami felkelti az érdeklődést. Már akkor rengeteg kérdést megfogalmaztattál velem, például, hogy ki adta ki a könyvet, ha nem Nica, és hogy vajon Alexander képes lesz valaha ismét megbízni a lányban? És ugyan ez talán a történet végéből egy részlet, de vajon így fog véget érni a sztori valóban? Vagy jön valami, ami újra összehozza a két főszereplőt? Látod, engem is nagyon kíváncsivá tettél, a prológusnak pedig pontosan ez a feladata.
A leírásaid gyönyörűek, olyan hihetetlen pontossággal és ügyességgel vagy képes lefesteni a dolgokat, illetve leírni az érzéseket, hogy én magam is átélem az adott helyzeteket, ráadásul a szókincsed is nagyon bő, ezáltal színesebben le tudod írni a gondolataidat, mint mások.
A gyönyörű leírásaidnak egyetlen buktatója viszont mégis akad, hogy emiatt néha nagyon lassan halad a cselekmény, s ez eléggé álmosítóan tud hatni az olvasókra. Erre példa mondjuk az első fejezet eleje a reggeli készülődéssel, azon nagyon nehezen rágtam át magamat. Mondjuk inkább több legyen, mint kevesebb a leírásokból, nemde? Hiszen azok adják a gerincét egy történetnek.
Az érződik, hogy fejezetről fejezetre fejlődtél ebben is. Annyit tudnék javasolni neked erre, hogy ne mondj le a leírásaidról, viszont inkább olyan dolgokat részletezz jobban, amik fontosabbak a cselekmény szempontjából. Mert alapjában véve a történetvezetésed és a cselekményszálak kibontakoztatása tökéletesen megy neked, egyetlen helyen sem éreztem logikai bakikat, indokolatlan ugrásokat és sehol sem volt hiányérzetem ezen a téren.
A karaktereid nagyon szerethetőek, és élethűek, habár éppen azért, mert ennyire könnyű velük azonosulni, nem igazán akadnak olyan kiugró, egyedi szereplők, de talán ebbe a történetbe nem is kell, hogy legyen ilyen, pont így jók, ahogy vannak, ráadásul látszik, hogy tényleg kidolgoztad őket.
Nos, jöhet az utolsó pont, amit a legjobban utálok, mert ilyenkor rengeteg dolgom akad...Általában! De nálad a helyesírás is szinte tökéletes. Egy-két dolog akad, amire felhívnám a figyelmed a későbbiekben, de ezek nem akkora dolgok. Először is, néha váltogatod az igeidőket, amire nem árt odafigyelni, mert könnyen összezavarhatja az olvasót. Másodszor, az égitestekkel is vigyázz, mert csak egy van belőlük, éppen ezért nagy betűkkel kell írni őket. Egy-két elütéssel és stilisztikai hibával is találkoztam, de ezeket ki lehet kerülni, ha jobban átolvasod a részeket, ráadásul ezek kiemelése is inkább szőrszálhasogatás a részemről, mintsem komolyabb hibák. 

10/10

Összegzés: Bevallom, már sokat hallottam a blogodról, és tényleg nem véletlen, hogy ennyire népszerű, megérdemelten van ekkora olvasótáborod, amire méltán lehetsz büszke. A kinézeted gyönyörű, és a történeted is csodálatos. Az általam említett hibák pedig nem akkora horderejűek, hogy ezekért pontokat vonjak le, és ezeken felül megérdemled a maximális pontszámot tőlem. Csak gratulálni tudok Neked! Remélem a történeted továbbra is ugyanilyen marad, mint eddig, mert nagyszerű munkát végzel. Az biztos, hogy még benézek hozzád többször is!

20/20

A kritika az én szubjektív véleményem, amivel nem kötelező egyetérteni, de mindenki annak tudatában fogadja el a kritikát, hogy Ő kérte azt tőlem!