Csalódottság

Üdv!

Nos, egy kis időre megint sikerült eltűnnöm, azonban az elmúlt napokban történt pár olyan dolog, amitől nagyon alább hagyott a blogolási kedvem... tudom, nem szabadna, hogy egy másnak ilyen kis semmiségnek tűnő dolog így befolyásolja a blogoláshoz való hozzáállásomat, viszont számomra ez nem egy jelentéktelen dolog.

Évek óta saját magamnak készítem a kinézeteimet és több, mint egy éve másnak is, ha igénye van rá. Szívesen csinálom, hiszen szeretek ezzel foglalkozni, azonban most megkérdőjeleződött bennem, hogy mi értelme van? Tény, hogy vannak páran, akik nagyon örülnek az elkészült munkának, ami ugyan egyszerű, de azért nem olyan borzalmas, hogy azt ne lehessen egy oldalon használni. Nos, nemrég készítettem el Lea rendelését, a Madridi álom című blogjához, ami azóta is az egyik legjobban sikerült szerkesztésem, ami neki is nagyon elnyerte a tetszését, ahogyan az enyémet is és másét is... korábban nem láttam senkinél se ilyen elrendezést, hiszen ma már mindenki ezeket a képekkel agyonzsúfolt fejléceket részesíti előnyben, amivel nincs gond, de egyáltalán nem az én stílusom. Jobban szeretem a letisztult kinézetet, ami ugyan olyan szókimondó lehet, mint a mai divat. Pont ebből kifolyólag olyan szembetűnő, ha az én munkámat másolják le szinte egy az egyben. Percekig csak ültem és bámultam a képernyőt, hogy ez most komoly vagy csak kezdeti paranoiám van. Először Noemi véleményét kértem ki, aki csak megerősített engem, aztán már a készítője is, hogy bizony az az én művem alapján készült. Úgy voltam vele, hogy ha kiírja a forrást, akkor ez elég lesz és megnyugszom. Nos, gondolom a bejegyzés címéből láthatjátok, hogy ez nem így történt.

Nem is tudom, hogy már hány olyan elkészült munkát láttam, amiben a sajátomra ismerek és azt nem én csináltam. Volt, aki kiírta a nevemet, de az előzőekhez hasonlóan van olyan is, aki valószínűleg csak akkor tenné meg, ha írnék egy e-mailt. Lehet, hogy büszkének kellene lennem arra, hogy másolják a munkáimat és más is elkezdi használni azt a stílust, amit én is alkalmazok, de nem érzek így. Csalódott vagyok, mert évek óta ez csak az enyém volt, senkinek se jutott eszébe ilyen pofátlanul (már elnézést a kifejezésért) másolnia... persze bárki csinálhat ilyet, védekezhet azzal, hogy más az elrendezés és különben sem vagyok én senki se, és gondolataim szerint a lelkiismeret teljes hiányában csinálják meg, az enyémekhez hasonló fejléceket, viszont nekem mindez rosszul esik, elveszik a kedvem és felvetődik bennem a kérdés, hogy miért csináljam tovább?

Büszke voltam eddig, hogy az én egyszerű stílusommal az a maréknyi rendelő meg van elégedve, hogy kishalként a vízben tudok valami egyedit alkotni. Most azonban csak csalódottságot érzek és nem látom értelmét annak, hogy tovább folytassam a szerkesztést. Nem látom értelmét, hiszen valaki átvette tőlem azt, amivel talán meggyőztem a bloggereket, hogy tőlem érdemes rendelni... nem tudom, hogyan tovább. Még gondolkodom az egészen, de egy kis időre egészen biztos felhagyok azzal, hogy másoknak készítsek bármit is.

Üdv,

Catalina