Kritika 17. - A nevem Alice

Sziasztok!

Hosszú idő elteltével jelentkezem ismét kritikával, amit ezúttal Klaudia blogjáról írtam meg. Az igazság az, hogy egy kicsit kijöttem a gyakorlatból, viszont most, hogy visszarázódtam, igyekszem sűrűbben jelentkezni kritikákkal is. Most még két kritika megírása van hátra, azonban amíg nem írtam meg ezeket, addig nem lehet rendelni! 

Üdv,

Noemi

A nevem Alice

Kinézet: Bevallom, amikor megnyitottam a blogodat, magam sem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e, amit látok, vagy sem. Az összkép nagyon megfogott, mert szerintem egységes a kinézeted minden apróbb hiba ellenére, és szerintem éppen ettől van kellemes érzése az embernek, ha ránéz a blogodra. Nos, akkor térjünk is rá a részletekre. 

Minden blog ékszere a fejléce, ami nálad igencsak egyszerű, viszont szerintem éppen ezért ragad meg engem, mert nem a megszokott stílusban lett megszerkesztve. A színek is nagyon tetszenek, ahogy a textúrák összemosásával is remekül bántál, viszont ennek ellenére én nagyon üresnek érzem a képet. Nincs semmi, ami a blog vagy a történeted témáját vetítené ki számunkra. Pedig egy fejlécnek részben ez a feladata, felkelteni az érdeklődést a történet iránt. Ezt azonban itt nem érzem sajnos. A lányról nagyon tetszik a kép, viszont azt sajnálom, hogy szerintem picit csúnyán lett kivágva, holott ha szebben lett volna kivágva, nagyon sokat dobott volna a fejlécen. A szövegek betűtípusa közül a címé egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, én a helyedben kijavítanám egy sokkal írottabb, szebb betűtípusra. Viszont az idézet betűtípusai nagyon jók, azok már sokkal jobban illenek a fejlécre, ahogy a betűk színei is. Szóval, én a helyedben nem cserélném le a fejlécet, de mindenképpen megejtenék rajta néhány változtatást, mert eddig ígéretes, de sokkal szebb is lehetne. 

Maga a design nekem tetszik, az sem a megszokott sablonon alapul, főleg mert sokan nem tudnak bánni az átlátszó főháttérrel, neked azonban sikerült jól kihasználnod az előnyeit, éppen ezért emelem a kalapomat. Maga a háttér egy alapsablon, azonban itt még ez is remekül mutat, mert összhangban van a blog kinézetével. 

A modulok sorrendje nálad szerintem teljesen rendben van, minden a lehető legjobb helyen van és rendezettnek tűnik az egész. Egyedül azt nem értem, hogy ha van blogarchívumod, akkor minek csinálsz külön modult a fejezeteknek. Mert az olvasóknak elég egy helyen elérni a fejezeteket szerintem. Szóval én a helyedben valamelyiket megszüntetném, és ha tőlem függene, akkor a blogarchívumot törölném, mert a fejezetek moduljánál sokkal egyszerűbb megtalálni a részeket. 

A betűtípusok a blogon szerintem nagyrészt rendben vannak, az alaptípus szerintem a legesztétikusabb választás volt a részedről. Ahogy a bejegyzések címe is jól lett kiválasztva ilyen szempontból. Viszont a dátum betűtípusát mindenképpen átcserélném olyanra, ami a modulcímeknél is látható, és szerintem ha már a bejegyzés címe középre került, a dátum is megérdemelné ezt, sokkal jobb lenne az összhatás szerintem. 

Amire még felhívnám a figyelmed, azok a linkek színei, mert azok viszont szerintem nem teljesen illenek ide. Jobban fogalmazva, szerintem picit beleolvadnak a környezetbe, vagy éppen az ellenkezője, mert az a kék szín nagyon elüt az egésztől. Szerintem használhatnád a narancssárga világosabb árnyalatai közül, mint a háttér például. Mert az ki is emelné a linkeket, viszont nem bántaná a szemet sem és hasonló benyomást keltene, mint a mostani fehér-szürke kombináció, de mégsem lenne annyira zavaró, mint az a sötétkék szín. 

A bejegyzés megszerkesztése kiváló, lassan már sajnos ritkaságszámba megy, ha valaki képes sorkizártra állítani a szöveget és központozást alkalmazni rajta, de nagyon örülök, hogy te nem tartozol közéjük. Ráadásul a képeket és az idézeteket is jól helyezed el a bejegyzésekben, és éppen ezért is vannak jó helyen.

10/8

Történet: Nagyon felcsillantak a szemeim, amiért egy újabb saját történetet olvashattam el, mert manapság már egyre kevesebb az ilyen kincs a sok fanfiction közepette. A tiéd méghozzá nem is akármilyen kincs. 

Már az oldalsávban található kis ízelítőd is nagyon megfogott, ahogy a fülszöveged is azonnal felkeltette az érdeklődésemet, habár megjegyezném, az utóbbiban kicsit túl sűrűn használod az "élet" szót, azonban ezt könnyen ki lehet javítani néhány szinonima segítségével. Mindazonáltal, ez a két apróság tökéletesen szolgálja a célját, hogy felkeltse az érdeklődést. 

Aztán ahogy olvastam tovább a soraidat az előszóban, illetve az eddig felkerült két fejezetben, csak úgy faltam a mondatokat gyors egymásutánban. Egyszerűen mesterien bánsz a szavakkal, mintha csak egy komoly írónő munkáját olvasnám. A stílusod egyszerre elragadó és varázslatos, eddig sehol nem találkoztam a tiédhez hasonló fogalmazással, ami nem is baj, hiszen ez is bizonyítja az egyediséged, amivel azonnal megfogtál magadnak. 

A leírásaid egyszerűen mesteriek, remekül átadod a tájakat, a helyeket, amiket tökéletesen el tudok képzelni, de az érzések megjelenítése tetszik a legjobban, azokat teljesen meg tudom élni én is. Ami talán hátrány, hogy a sok leírás miatt lassabban halad a cselekmény, azonban én ezt egyáltalán nem bánom. Sokkal jobban szeretem, amikor az író több leírást használ, mert szerintem talán ezek adják az egész regény alapját, mivel ha ezek az apró építőelemek nincsenek meg, a cselekmény sem annyira élvezhető. 

A cselekmény, szerintem tökéletesen épülnek egymásra a történések, nem vettem észre logikai bakikat, minden a lehető legnagyobb rendben van ezen a téren. Emellett pedig nagyon tetszik, hogy szólsz az olvasóidhoz is, ezáltal közelebb érezhetjük magunkat a főszereplődhöz. És az is nagyon ötletes, hogy naplószerűen kezded el mesélni az eseményeket a főhősnő szemszögéből, ezzel kiváló felvezetést biztosítva az egyetemen történő dolgoknak, amik már most felettébb izgalmasak, pedig még csak a történet elején járunk. 

Egy látszólag teljesen átlagos sztoriról van szó, amiben nem történnek földöntúli csodák, nem jelennek meg földönkívüli lények óés nem történnek benne eget rengető dolgok sem. Csak egy lány és egy fiú története ez az egyetemi évekről. Azonban annyira részletesen dolgozod ki az egészet, hogy mégis mássá válik, mint az eddig olvasott történetek. 

A karakterek is remekül fel vannak építve. Alice tényleg egy teljesen átlagos, félénk lánynak tűnik, azonban az, hogy töviről hegyire bemutatod a gondolatait, az érzéseit, a múltját, a családi hátterét, a gyerekkorát, számomra élővé teszik őt, mintha a valóságban is létezne. Egyszerűen imádom, tipikus művész lélek veszett el benne és ezt is remekül átadod nekünk. Samuel, a főhősünk pedig már most nagyon izgalmas egyéniség a számomra a maga kis titokzatosságával, mégis tipikus rámenősségével és reális, tényekre alapuló világképével. 

A kedvenc jelenetem volt kettejük között a második részben a kávézóban lejátszódott beszélgetésük, annyira jól megírtad köztük a párbeszédet. Érződött rajta, hogy valóban két felnőtt, önálló gondolatokkal rendelkező egyetemista beszélget egymással. Sok helyen hiányolom ezt a párbeszédeknél, de nálad nem, mert még ez is rendben van. Különösen elragadott még a színek és a számok közötti kapcsolat feszegetése egy metafora képében, aminek szerintem biztosan lesz alapja a kapcsolatuk jövőjének szempontjából is. 

A helyesírásoddal sincsen gond, mert még ha akartam volna, se találtam volna egy nyelvtani vagy stilisztikai hibát sem, ami dicséretet érdemel, látszik, hogy figyelmesen átolvasod a részeket, mielőtt közzéteszed őket, akárcsak egy profi író teszi azt. Annyit jegyeznék csak meg, hogy a második részben említést tettél egy bizonyos édességről, amit rosszul írtál le, mert az helyesen croissant-nak kell leírni, azonban ez már inkább csak szőrszálhasogatás a részemről, mintsem egy komoly tévedés felhánytorgatása.

Amit nagyon sajnálok, hogy már lassan egy hónapja nincsen friss rész, és tudom, hogy rengeteg időt igényel egy ilyen kaliberű fejezet megírása, de én már nagyon várom a folytatást, hiszen már kezd beindulni a történet.

10/10

Összegzés: A kinézeted összességében illik a történethez, csak néhány apróság van, ami nem teljesen nyerte el a tetszésemet, de ez teljesen rendben van, hiszen a néhol tökéletlen kinézet egy hihetetlenül fantasztikus történetet foglal magába, ami mindenképp megérdemli a folytatást. Remélem, hogy lesz folytatása Alice és Samuel történetének, mert én egyenesen a rabjává váltam már az írásodnak, szóval abba ne merd hagyni, mert neked igenis van tehetséged az íráshoz, és a lehető legjobb döntés, amit meghozhatsz, hogy folytadod!

20/18

A kritika az én szubjektív véleményem, amivel nem kötelező egyetérteni, de mindenki annak tudatában fogadja el a kritikát, hogy Ő kérte azt tőlem!