2014. március 29., szombat

Illemtan, avagy mire és hogyan használjuk a csevegőt

Sziasztok!

Sokat gondolkoztam azon, vajon miről lehetne még írni ebben a végtelen világban, és nem is kellett messzire mennem, hogy megtaláljam a tökéletesen megfelelő témát, elég volt csak megnéznem a saját blogomat, vagy akár ezt az oldalt is. Manapság a blogok elengedhetetlen kelléke a chat, vagy csevegő, kinek hogyan tetszik. A lényeg, hogy ma már szinte minden valamire való oldalon megtalálható ez a kommunikációs céloknak megfelelő modul. De hogy mire használjuk alapvetően, és hogyan, az sokak számára rejtély, pedig nem bonyolult, mindössze néhány íratlan szabályról lenne szó. 
A csevegőt a legtöbb helyen arra használjuk, hogy kulturált módon nyilvánítsunk véleményt, kérjünk a blogok között cserét, vagy kritikarendelést adjunk le, esetleg egyéb kérdésünket tegyük fel, vagy éppen egy kérést fogalmazzunk  meg az adott blog szerkesztőjéhez. Teljesen különböző dolgok, amik egyben mégis hasonlítanak egymásra, hogy mindegyiket illik udvariasan kérni, vagy leírni. Azonban több helyen látom, hogy alapvetően nem adják meg a blog írójának a tiszteletet, pedig szerintem addig igenis megérdemelné, sőt,  kijár neki, amíg ő nem viszonyul hozzánk másképpen. Azt hiszem, mi emberek azért vagyunk különbek az állatoktól, mert képesek vagyunk gondolkodni. Akkor most gondoljunk bele, hogy eshet valakinek, ha egyből elfogadhatatlan viselkedéssel fordulunk hozzá. Ugye milyen kellemetlen? 
Egy másik dolog a helyesírás, ugyanis attól, hogy a csevegő teret enged a kötetlenebb beszélgetésnek, a helyesírás ugyanúgy létezik, és elméletileg tudjuk is a szabályait, amit ott is illene alkalmazni, hiszen az csak rólunk von le bizonyítványt, hogy képesek vagyunk helyesen írni, vagy sem. 
Ha cserét kérünk egy másik blogtól, akkor úgy gondolom, illene belinkelni a blogunkat, különben honnan a francból is tudná az, akitől cserét kértünk, hogy még is melyik a te blogod? Hiszen nem várhatjuk el, hogy mindenképpen ismerje az oldalunkat az illető, és nem biztos, hogy azt fogja keresgélni, amit meg is értek, mert a mi felelősségünk az, hogy belinkeljük a blogunkat is a szándékunk mellé. Nekem logikus is, hogy ha cserét szeretnék kérni, belinkelem a blogomat, ezzel is megadom a másiknak a tiszteletet, és megkönnyítem az életét is, hiszen amíg nekem ez a folyamat csupán pár másodpercet vesz igénybe, addig a másiknak lehet több órát is, már ha egyáltalán rászánja magát a keresésre. 
A csevegő nem reklámfelület, így nem illik a saját blogunkat más chatjén hirdetni. Akkor inkább kérjünk cserét, és már akkor is csináltál magadnak egy kis reklámot, hiszen nyilván nem csak az adott szerkesztő fog rákattintani az oldaladra, ezért is gondolom úgy, hogy a cserekérés egy burkolt reklámozás is, amivel nem is erőltetünk rá semmit másokra, hiszen ha valaki akarja, úgy is olvasni fogja a blogunkat, ha meg nem akarja, akkor meg bármit csinálunk, úgy sem fogja.
Ami azonban engem a legjobban fel tud háborítani, nevezetesen mikor egy oldalon, ahol fel van tüntetve, hogy több író, szerkesztő dolgozik rajta, és enyhén szólva le se tojva a fejüket, fogalmazzuk meg, amit szeretnénk. Pedig a többiek is ugyanúgy munkát fektetnek bele az oldalba, nem csak egy közülük, így megérdemelnék, hogy a megfelelő számban és személyben köszönjünk nekik, illetve ennek megfelelően ragozzuk az igéinket is. Gondoljunk bele, hogyan esne nekünk, ha egy ilyennel semmibe vennék azt, amivel mi több órát is dolgozunk akár, nem megadva a tiszteletet számunkra, ami alanyi jogon kijárna mindenkinek. Szerintem feltűnő, ha egy blogon több ember is tevékenykedik, és nem hinném, hogy túl sokkal tartana tovább, sőt, semennyivel sem, ha ennek megfelelően írnánk meg többesszámban, amit szeretnénk.
Úgy gondolom, kevesebb balhét okozna, ha ezeket a szabályokat betartanánk, és megfelelően tudnánk használni a csevegőt. Lehet, hogy ezzel a cikkemmel most kiverem a biztosítékot több embernél, de úgy érzem, aktuális a téma, ráadásul erről eddig sehol sem olvastam, pedig szerintem eléggé feltűnő, ott van a szemeink előtt a probléma, és könnyen elkerülhető lenne, ha kicsit több odafigyelést fordítanánk a kiküszöbölésére...


Üdv,
Noemi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése