Enrique Iglesias - Ayer

Sziasztok!

Nem tudom, mennyiszer mondjam, hogy sajnálom, amiért ennyi ideig eltűntem, de elég sok minden történt velem mostanában, ami miatt nem volt időm a blogokkal foglalkozni. Most viszont itt vagyok és egy kevésbé gyakori rovatunkat szedem elő, holnap pedig reményeim szerint, tudok jelentkezni majd kritikákkal is, amiket itt jelzem, csak tőlem lehet rendelni. Ezúttal Enrique Iglesias egyik kevésbé ismertebb dalát húztam elő a tarsolyomból, ami ráadásul spanyol nyelvű, de remélem, így is elnyeri majd a tetszéseteket!

Az énekes tehetségét minden bizonnyal az édesapjától, Julio Iglesias-tól örökölhette, hiszen véleményem szerint Enrique hangja egyszerűen fantasztikus, ráadásul jól is néz ki, ami a lányoknál előny, ha valaki énekesi pályára szeretne törni. Kevés olyan előadó akad, akinek több számát is szeretem, de a spanyol popelőadó azon kevesek között van, akiknek sikerült ezt elérnie nálam. Nagyon sok slágerével dolgoztam már, vagy csak hallgattam kedvtelésből, ilyen a Takin' back my love, a Hero, vagy a Tonight, és még hosszan sorolhatnám, de nem teszem.

Inkább térjünk rá az általam választott zenére, ami az Ayer címet viseli. Ez a szó spanyolul azt jelenti, hogy: tegnap. Nem véletlenül, aki esetleg nem tudna ezen a nyelven, annak röviden elmesélem, miről szól ez a szám. Tulajdonképpen egy szerelmespár vesszőfutása, akik szakítottak, de legalábbis az egyikük biztosan úgy hiszi, hogy a szerelmüknek még nincs vége és minden lehet olyan, mint amilyen tegnap volt. Éppen ezért ajánlanám hasonló jelenetekhez. Például olyanokhoz, mint mikor a főhős és a főhősnő kapcsolata valami miatt véget ér és évek múltán találkoznak egymással, illetve rájönnek, hogy hiába teltek el évek, még mindig éreznek valamit a másik iránt. Lehet, hogy ez elsőre elég kliséként hat, de ha megírod és képes vagy hozzátenni a magad egyediségét, igenis lehet még jó jelenet belőle.

Persze, lehet úgy is hallgatni, vagy írni rá, miközben a számot hallgatjuk, hogy a szöveg tartalmát figyelmen kívül hagyjuk és az énekes hangja csupán egyfajta kiegészítést ad a zenei alaphoz. Én bevallom, többször hallgatom így a zenét, mikor írok. Ha pedig ez a helyzet áll fent, akkor szinte bármilyen kirészletezett, romantikus jelenethez ajánlom. Engem legalábbis többször húzott már ki a bajból, mikor ilyesfajta részt kellett írnom bármelyik történetembe.

A szám egyébként a maga lassúságával és finomságával hamar lopta be magát a szívembe, illetve a lágy énekhangok, amik egymással összefonódva, számomra egy megnyugtató zenét alkotnak, amit mindig élvezet meghallgatni újra és újra. 

Rövid ajánlóm végezetéül pedig azoknak szeretném ajánlani ezt a zenét, akik szeretik a romantikusabb, lassabb slágereket, és hozzám hasonlóan, az angoltól eltérő nyelven íródott daloktól sem zárkóznak el teljesen. 

Üdv,

Noemi