Kritika 9. - Catching Sunshine

Sziasztok!

Már ígértem, hogy elkezdem újfent a kritikák gyártását, és amit ígértem, azt be is tartom, tehát most következzen Riri történetének véleményezése. Szép lassan pedig érkezem a többiek kritikáival is, viszont ehhez továbbra is a türelmeteket és a megértéseteket kérem!

Üdv,

Noemi

Catching Sunshine

Kinézet: Még amikor kérted tőlem a kritikát, egy teljesen más kinézet jellemezte az oldaladat, de bevallom, ami most fent van, az sokkal jobban tetszik nekem. A fejlécedet mondjuk elég sokáig nézegettem, mert nem tudtam egyértelműen dönteni, de aztán megvilágosodtam, és rájöttem, hogy bárki is készítette, remek munkát végzett, amikor elkészítette ezt a remekművet. A felirat elhelyezése és betűtípusa pedig különösen tetszik! 

A színek, amiket a blogodon használsz, nagyon jók, főleg, hogy a lila nem biztos, hogy normális esetben menne a narancsos színekhez, de nálad mégis, ami különlegessé teszi a kinézetet. 

A modulsávod rendezett, minden a helyén van, ráadásul nagyon szépen oldottad meg az egyes modulok kódolását. Igazából ebbe sem tudok belekötni, mindent megtalálhatunk, ami kell, ráadásul szép köntösbe csomagolva. Talán annyit jegyeznék meg, hogy a megtekintést számláló modult én levenném az oldalról, legalábbis számomra rontja az összképet a megjelenésben, de ezen kívül minden teljesen rendben van. 

A bejegyzésekről is szót ejtve, nagyon örülök, hogy te is ismered a sorkizárt elrendezést és használod is, hiszen ezáltal sokkal rendezettebbé válik az oldalad. 

A betűtípusokról is szót ejtve, amiket használsz az oldaladon, nincsen semmi kifogásom, mindegyik pont úgy jó, ahogyan van. Nem használsz olvashatatlan típusokat, ezáltal megkönnyíted az olvasóid dolgát, mert én is sokszor találkozom olyan oldallal, ahol például a bejegyzés címe olyan szörnyen olvashatatlan betűkkel van írva, hogy elmegy rögtön a kedvem az olvasástól. De nálad ez egyáltalán nincs így! 

Végezetül pedig el kell mondjam, hogy összességében nagyon szép a blogod, egy-két apróságot kellett megjegyeznem csupán, de ezektől függetlenül, remélem sokáig megtartod ezt a kinézetet, a történetedhez is illik szerintem! 

10/9

Történet: Nem olvastam még a Lélektársak trilógiát és ha nem találok rá a blogodra, illetve nem kérsz tőlem kritikát, akkor sajnos azt kell mondjam, a mai napig nem ismerném Joss Stirling irományát. Viszont elolvasva a te írásodat, igenis nagy kedvem támadt ahhoz, hogy megszerezzem majd egy napon a könyveket és elolvassam őket. Mivel a tálalás, vagyis a kinézet és a modulok megfelelő rendezettségben vannak, így izgatottan vágtam bele az olvasásba és egyáltalán nem bántam meg az egészet. 

Az alapsztori két szálra tagolódik, Sunshine-éra, aki az egyik legprofibb bérgyilkos Miami-ban és eddig senki sem volt képes elkapni őt, egészen, amíg nem hozza össze az élet Victor-ral. És itt jön be a másik szál, hiszen Victor FBI ügynökként dolgozik, a feladata pedig, hogy lekapcsolja az Alvilág tagjait, hozzájuk pedig egy út vezet, méghozzá Sunshine. Azonban őket más is összeköti azonkívül, hogy mindketten savantok, vagyis emberek különleges, bűbájos képességekkel. Ugyanis a savantok legfontosabb célja megtalálni a lélektársukat, a másik felüket, és ez köti össze a két főszereplőt is, hogy lélektársak, ami újabb bonyodalmakra adhat okot. 

Az alapja a történetnek nagyon elnyerte a tetszésemet, teljesen beszippantott magával a világod, hiszen még ilyennel sosem találkoztam még. Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy miként tekintsek a történetre, hogy ez most egy fanfiction, vagy az eredeti mű csak inspirációt nyújtott neked egy saját történethez. Mindenesetre engem teljesen megnyertél vele!

Az írói stílusodban egyáltalán nincs hiba, pedig már nagyítóval kerestem, hogy a szőrös szívem mibe tudna belekötni, de legnagyobb örömömre nem találtam semmi ilyesmit. Részletesen leírsz mindent, az érzelmek bemutatásával is remekül bánsz, ahogy a környezetet is el tudom képzelni az írásod alapján, illetve a karaktereid sem elcsépeltek, érzem rajtuk, hogy jól ki vannak dolgozva és nem csak úgy lógnak a levegőben. A szókincsed is bő, mert nem futottam bele szóismétlésbe sem. És mindezek ellenére a legfontosabb, hogy nem fogalmazol túl bonyolultan, éppen csak annyira, amennyire ezt a stílusod megköveteli tőled, ezáltal pedig a szavak könnyedén visznek magukkal a világodba. 

A helyesírásodba sem tudnék belekötni, talán egy-két elgépelést és vesszőhibát találtam mindössze, de ez még a legnagyobb írókkal is előfordul néha, mert senki sem hibátlan. Viszont van egy dolog, amit már unásig ismételgettem eddig is és ami elég súlyos helyesírási hiba, annak ellenére is, hogy sokan nem ismerik, ez pedig az, hogy ha egy párbeszédben a szereplő által mondott mondatot bármilyen írásjellel zárod le, az azt követő gondolatjel után nagy betűvel kezdjük a további szöveget, hiszen a gondolatjel nem jelenti azt, hogy új mondatot kezdtél, meg eleve új mondatot nagy betűvel kezdünk mindig és azzal, hogy írásjelet tettél a szereplő kimondott szavai után, lezártad azt a mondatot, így a következő már új mondatnak felel meg, erre javaslom, hogy figyelj oda! De ezen kívül tényleg nem tudok másba belekötni, és nem is akarok, sőt, az is biztos, hogy még visszanézek az oldaladra, mert nagyon érdekel a folytatás. 

10/10

Összegzés: A blogod kinézetével kapcsolatban, ha megfogadod az apró tanácsaimat, szerintem teljesen rendben lehet a kinézeted, a történetedhez pedig nem tudok mást mondani, minthogy maradjon olyan, amilyen eddig is, izgalmas és élvezetes, mert nagyon jó olvasni és ha bárki kérdezné, hogy érdemes-e elolvasni a sztoridat, bátran ajánlanám is neki, hogy tegye meg! 

19/20

A kritika az én szubjektív véleményem, amivel nem kötelező egyetérteni, de mindenki annak tudatában fogadja el a kritikát, hogy Ő kérte azt tőlem!