2013. december 29., vasárnap

Minden kezdet nehéz

Meg is érkezne az első cikk, aminek a címe ugyan magáért beszél, mégis megmagyaráznám, hiszen annyi mindenre mondhatjuk ezt. Vegyük például az írást. Természetesen senki se profin kezdi, mind a létra legalsó fokáról indulunk, azonban más ütemben fogunk fejlődni. Ezt sok minden befolyásolhatja. Hatással van ránk, az írásunkra, a sok olvasás, a kapott kritikák és az is, hogy mi mennyi erőt fektetünk bele, mert ez is számít. Rengeteg olyat láttam már, hogy talán féloldalnyi gépelt sor után az író (én saját magamat sem szeretem annak hívni, mert nem vagyok az, így ezeket a bloggereket se nevezném ennek...), mondhatni azt várja, hogy rengeteg véleményt és még több pipát kapjon az adott fejezetre. A feliratkozásokról nem is beszélve. Ha nem teszel bele 100 %-ot, hanem többet, akkor annak nem is lesz eredménye és azért a kellő önkritika sem árt.
Ehhez hasonló a szerkesztés is, amiből valójába írni szerettem volna. Ez is csak gyakorlás kérdése, hiszen az fent látható fejléc, az egyik első munkám volt, amivel meg voltam talán elégedve, de a blogra egészen biztosan kikerült. Most azonban már azt mondom rá, hogy borzalmas! Persze ezt 4 év távlatából tudom kijelenteni, ami alatt rengeteget fejlődtem. Ilyet már egészen biztos nem készítenék és nem csak azért, mert fejlődtem, hanem azért is, mert stílusilag se tetszene. Ha valaki ismeri a blogjaimat az tudni fogja, hogy most mire is mondom azt, hogy az én stílusom az egyszerűség. Jelen pillanatban a legtöbb designnal foglalkozó oldalon nagy százalékban csak olyan fejléceket láthatunk, amik agyon vannak zsúfolva. Biztos látattok már ilyet. A háttérben annyi kép van, hogy meg se tudod számolni, és ha ezek nincsenek összehozva, egy harmóniába akkor kész is a katasztrófa, nem fogod tudni, hogy mit akart tükrözni az egész. Ezért szoktam én azt csinálni, hogy három képet kiválasztok, egyforma effekteket kapnak, összerakom őket és kész is a fejléc. Nem sok, ugye?
Én ezt nevezem egyszerű stílusnak, hiszen az. Három képet bárki össze tud rakni egy szerkesztő programban, és sokszor még az se kell, hogy összeilljenek. A végén azonban mégis ad egy olyan érzést, amire azt mondjuk, hogy szép. Legalábbis én képes vagyok hosszú percekig nézni és csak arra tudok gondolni, hogy összeillik. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy elfogult vagyok a saját munkámmal nincs így. Sokszor voltam már úgy, hogy ami az olvasóimnak tetszett, nekem nem és a végén pár nap után le is cseréltem, mert nem bírtam elviselni, hogy én ezt fent hagyom, hogy mindenki lássa.
A lényeg az, hogy mindenkinek meg van a saját stílusa, ami gyakorlással fog csak csiszolódni, na meg idővel. Nekem 4 év kellett ahhoz, hogy megtaláljam a saját utam, azt a stílus, amit sokan már velem azonosítanak. Ezt a blogom nyitásakor kaptam, a lehető legegyszerűbb design-ra, amit csak csinálhattam. Három kép volt, nem több.
Szóval a dizi kicsit furcsa volt, úgy voltam vele, hogy megnézem, miről ír az illető, de kicsit Bett koppintás gyanús a dolog.
Egy idő után meg fogják ismerni a munkáidat. Viszont, ha nem fejlődök, akkor biztos nem kezdtem volna bele ebbe a blogba, hiába beszél rá Nomi. Vagy legalábbis csak cikkeket írnék. Ezért sem értem, hogy azok, akik csak most kezdenek el ismerkedni a szerkesztéssel, miért akarnak egyből ilyen blogot nyitni. Persze valahol el kell kezdeni, azonban ilyen nagy fába belevágni a fejszénket, nincs értelme, mert aztán vagy jönnek a bezárásuk rövid időn belül, vagy a kiborulás bejegyzések, miszerint ő még csak kezdő, így ne várjunk tőle túl sokat. Azonban, ha ezzel takarózik bárki, akkor én azt mondom, hogy akkor miért kezdett bele? Volt értelme? Mert csak azért, mert most ez a divat, nem éri meg. Mi nem ezért nyitottunk! Imádunk szerkeszteni, és ahogyan látjátok, én meg írni is, jó hosszan.
Valószínűleg, ezek után kapok majd hideget és meleget is, mégis leírtam, mert ugyan én kritikákat nem fogok írni, de nem egy borzalmas munkát láttam mostanában, amit nem értek, hogyan lehetett kiadni a keze alól. Természetesen, különbözőek vagyunk, más tetszik mindenkinek, azonban az tagadhatatlan, hogy jelenleg mindenki először a blogod kinézetét fogja megnézni, és ha az nem tetszik, akkor bizony olvasás nélkül tovább fog lépni a látogató, még ha a történet lebilincselő is. A ma világ a külsőségekről szól, azonban azt senki se határozta, hogy mi számít szépnek, viszont szerintem abban megegyezhetünk, hogy az első képet senki nem választaná, míg a másodikat talán többen is. Bár, amikor ezt készítettem, nem a fejlécre akartam a hangsúlyt fektetni, hanem a bejegyzésekre, azt azonban tudtam, hogy egy összedobott kinézetnél, senki se fogja elolvasni a bejegyzéseket. Egyensúly kell tartani, és persze olyan kinézetet választani, ami számunkra is elfogadható.

Üdv,
Catalina

4 megjegyzés:

  1. Úúúú, én emlékszem erre a fejlécedre :P (És a mostani fejemmel én is azt mondom, hogy nagyon nem Te vagy. Pedig akkor tudom, hogy bámultam, milyen ügyes.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A pár kép összedobálása még most is meg van, de azért igyekszem már harmóniába hozni. De az biztos, hogy ezt mát nem vállalnám el, hogy én csináltam :P

      Törlés
  2. Teljesen egyetértek a leírtakkal. Magamon is és másokon is pontosan ugyan ezt látom :)

    VálaszTörlés