2014. február 15., szombat

Véleményhajhászok

Sziasztok!

Azt hiszem ez is egy olyan cikk lesz, amivel kicsit kiverem a biztosítékot néhány embernél, de úgy érzem, erről fontos írnom, úgyszólván robbant tőle az agyam, ennek köszönhető az első agyrobbanás cikk az én „tollamból”.

Üdv,
Noemi

Manapság egyre nagyobb divat blogot nyitni, illetve saját történeteket, fanfiction alapú írásokat közzétenni, ehhez mérten egyre több ilyen témájú oldal is nyílik meg nap, mint nap az interneten. Személy szerint jó dolognak tartom ezt, ha igényesen kiadott munkákról van szó, hiszen bővül az olvasnivalók választéka is, aminek mi csak örülhetünk. Azonban egy elég érdekes jelenségre lettem figyelmes a kezdő írók oldalain, és nem csak náluk, mivel több régebbi írópalánta kis világában feltűnt ez a dolog, amiről szeretnék írni, mert engem bosszant. 
Amikor én egy évvel ezelőtt megnyitottam az első oldalamat, még nem voltam túl tapasztalt, és örültem már annak is, ha volt egy, esetleg két olvasóm, mivel még közel sem volt olyan híres a blogom, mint napjainkban. Az, ha véleményt kaptam, akárcsak egy sorosat is, hihetetlenül boldoggá tett. Ezzel szemben, mintha mostanában kezdene kifordulni magából a világ, mert több helyen azt látom, hogy az adott író alig tette fel a prológust, már kommenthatárokat szab, és  szinte követeli a kevés olvasójától, hogy írjanak neki, rosszabb esetben egyből bezárással fenyegetőzik, ha nem kap kommentet. Én úgy gondolom, hogy mindennek megvan a menete ebben a világban, és az nem itt kezdődik! Még akkor sem, ha azt hiszik ezek az emberek, hogy csak azért, mert a már befutott bloggerek annyi véleményt kapnak, majd ők is a semmiből ugyanannyit fognak hirtelen. 
Ami feltűnő lehet a már sikeres oldalakon, ha megnézzük a cseréket, hogy rengeteg van belőlük, és ez az egyik kulcs, hiszen minél több helyen van lehetőségük az olvasóknak rátalálni a blogodra, annál előbb tévednek oda, mondhatni ez egyfajta reklám az adott blognak, ami viszont csak idővel fog működőképessé válni, éppen ezért hagyni kell, hogy az olvasók ráleljenek az oldaladra.
Egy másik szempont az igényesség. Az olvasókra mostanában igencsak igaz a mondás, mely szerint a külső megfog, a belső megtart. Itt vehetjük a külsőt a blog kinézetének, ami ha nem szép, és nincs megfelelően elrendezve, szinte esély sincs arra, hogy bárki is olvasson onnan, írhat akármilyen jól az illető. A belső pedig lehet maga a történeted, mivel ha az nem jó, a részek csak párbeszédekből állnak, rövidek, hemzsegnek a helyesírási hibáktól, a történetvezetésben sok a logikai hiba, és a szereplők karakterei sem lettek felépítve rendesen, akkor szintén nem fognak sok időt tölteni a blogon, ez garantált. 
A harmadik pont, ami talán a legfontosabb, hogy valószínűleg egyik ilyen író sem gondol bele, mennyire el tudja venni ezzel az olvasó kedvét attól, hogy írjon, vagyis éppen az ellenkezőjét éri el a szankcióival, amit szeretne. Általában két lehetőség fordul meg az olyan emberek fejében, akik várják már a folytatást, de rá vannak kényszerítve a vélemény írásra. Vagy írni fog pár sort, ami nem is biztos, hogy őszinte, csak ír valamit, hogy növelhesse a kommentek számát, vagy éppen az ellenkezője, jól megmakacsolja magát, és hagyja a francba az egészet. Egyértelműen egyik sem jó, hiszen a kommentek alapvetően azért íródnak jó esetben, hogy őszintén kifejtsük a gondolatainkat a történet alakulásáról, az adott rész tartalmáról, de ha az őszinteség hiányzik, akkor üressé, semmitmondóvá válik az egész. 
Sok helyen olvasom, hogy vélemények nélkül nincs is értelme írni, véleményem szerint pontosan itt van a nagy baj, és ez különbözteti meg az igazi írókat azoktól, akik csak azért írnak, mer az annyira menő napjainkban. Azok, akik komolyan veszik ezt a művészetet, leginkább magukért vetik papírra a fantáziájuk gyümölcsét, hogy ezzel fejezhessék ki személyiségüket, esetleg szabadon szárnyalhassanak egy teljesen más világban. 
Összegezve a tanácsaimat: becsüljétek meg a kommentelőiteket, várjatok türelemmel, igyekezzetek igényes munkát kiadni a kezeitek közül, és a legfontosabb, magatokért csináljátok, ne csak azért írjatok, mert menő, ne legyetek véleményhajhászok.

6 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Ennek a bejegyzésnek nagyon örülök. Mindenképp úgy gondoltam, muszáj leírnoma a véleményemet. Teljesen egyetértek a leírtakkal. Engem nagyon tud bosszantani mikor komenthatárt szabnak, majd bezárással fenyegetőznek. Ilyenkor visszagondolok arra az időre, mikor még én kezdtem. Heteket, sőt talán hónapokat vártam az első kommentre. Pipákat is lassan kezdtem kapni, és egyre több feliratkózom lett. Nem az volt a célom, hogy minél többen olvassanak, és egy soros komikat kapjak. Az volt, hogy megszeressék az írásaimat, a történeteimet. Nem másoltam más történetét, nem voltak ennyire elterjedt szereplők, sablonos dolgok. Egyediség volt, több tehetséggel. Hiányoznak azok az idők... A cserékkel tényléeg reklámozni tudod a blogodat, én így találtam rá Húgi a Tiédre. Ha nem kértél volna cserét Tangolitától, talán rá sem találok. Az pedig nagy hiba lett volna... :)
    Puszi,
    Vivian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy érdemesnek találtad a bejegyzést arra, hogy véleményt is hagyj itt magad után. Mosolyogva olvastam a soraidat, örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, és hasonlóan gondolkozunk erről a témáról.
      Engem is nagyon bosszant az ilyen, éppen ezért is éreztem késztetést, hogy írjak róla. Én nem olyan régen kezdtem el írni, egy éve, de én magamtól is tudtam, hogy várnom kell, időt kell adnom, mire megtalálják a blogomat, és ha elég tehetségesnek tartanak, biztosan fognak írni nekem, ha meg nem, akkor annak is megvan az oka. És igen, régebben az írók célja inkább volt az, hogy megszeressék az írásaikat, nem az, hogy minél több egysoros komikat kapjanak, és ez nekem is hiányzik. Jó olvasni, hogy így gondolkozol az írásról.
      Na tessék, még szerencse, hogy anno kértem cserét Tangolitától, különben most nem ismernélek, és nem beszélgetnénk mindennap, az pedig nagyon hiányozna. :)
      Puszillak,
      Noemi

      Törlés
  2. Sziasztok!

    Egyetértek Viviannel, én is nagyon örülök ennek a bejegyzésnek! A legtöbb ilyen cikketekről hasonló a véleményem, nagyon örülök, hogy nem csak én gondolom ezeket a dolgokat, a sablonszereplőkről, meg az új blogolási mániáról!

    Néha már nem is érdekel, hogy mit ír az a blogger, akinek ha nekikezdek egy fejezetének, mert valahonnan odatévedek a blogjára, és már az van a bevezetőben, hogy 'így nincs is értelme írni, hogy csak x embernek fontos annyira a dolog, hogy kifejtse a véleményét, akkor engem se fog érdekelni...' és akkor kb a 2., cirka egy oldal hosszúságú fejezetnél tart.

    És ami engem még ezek mellett zavar, az pont a cserekéréssel kapcsolatos. Valahogy annak idején, amikor cseréket kezdtem kérni, bennem fel sem merült, hogy úgy írjak az illetőnek, hogy az én blogomon válaszoljon. Valahogy nekem ebből az süt, (amellett, hogy 'ugráltatom' a másikat, hogy jöjjön oda válaszolni, hogy hajlandó nekem szívességet tenni ((jó, ez így kicsit talán túlzás, de na...)) ), hogy az illető még arra sem veszi a fáradságot, hogy visszamenjen megnézni, hogy mit válaszoltak neki. Nemhogy olvasná az illető blogját, és azért kérne cserét, mert jónak tartja/szereti/ örülne, ha ő is kikerülne. Bár lehet, csak én voltam olyan kis naiv, hogy csak azoktól kértem cserét, vagy olyanokat tettem ki, akiket szerettem, és nagyra tartottam.

    Szóval én nagyon szeretem az ilyen irányultságú cikkeiteket, meg úgy egészében a blogot magát is, úgyhogy hajrá! :) És további szép hétvégét!

    Puszi :)
    Dorcsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy ilyen pozitív a reakció a bejegyzésemre, és hogy többen is egyetértetek velem ebben a témában. Boldoggá tesz minket, hogy a cikkeink nagy része is egyetértést vált ki belőled.

      Én, ha ilyet látok, már menekülök is onnan, meg sem nézve semmi mást. Eleve ha őt nem érdekli a saját írása, akkor miért várja el mástól, hogy érdekelje? Ezek azok a tipikus tinik, akik tényleg csak azért blogolnak, mert az mennyire menő, és ezt nagyon utálom.

      Szerintem az a legkevesebb, hogy megkér, hogy az ő blogján válaszolj, mert a cserekérésnek pont ez az egyik lényege. Engem az tud nagyon zavarni viszont, amikor ilyeneket olvasok a saját oldalaimon a chaten, hogy írjak nekik komit, meg nézzek be hozzájuk, na, az nagyon tud irritálni. Azt hiszem erről is lesz hamarosan egy cikk az oldalon.

      Ennek nagyon örülünk! :) Neked is szintúgy!

      Puszillak,
      Noemi

      Törlés
  3. Kedves Noemi!

    Még nem jártam nálad, de ez a bejegyzés rögtön vélemény-írásra késztetett. :) Teljesen egyetértek az általad leírtakkal.

    Engem még az is zavar, hogy a kezdő írók/blogolók ha elsőre nem pozitív kritikát kapnak, rögtön felkapják a vizet és megsértődnek. Pedig az építő jellegű negatív véleményből többet lehet tanulni, mint olyan kommentek által, akiket barátok írnak, csak mert szeretik a szerzőt.

    A többségük szerintem nem is engedélyezi az ilyen hozzászólásokat, vagy kikerülés után törlik őket. (Ez végtelenül gyerekes viselkedésre vall. Nem kérnek mások segítő szándékából.) Úgy érzik, vérig sértették őket. Nem arra gondolok, mikor valaki szándékosan azt mondja, hogy „Sz*r a szöveged, tűnj innen!”, hanem mikor azt javasolják, figyeljen jobban arra, mit ad ki a kezéből. Ha már a története címét is elírja, mert nincs tisztában a helyesírással, ragozással, akkor örülhet, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy ennek ellenére is elolvassa, amit írt.

    Másik zavaró tényező, mikor második-harmadik posztban írástechnikai játékot hirdet, melynek díja tanácsadás. Ilyenkor lépek, amilyen gyorsan tudok, miközben forgatom a szemem, hogy ezt hogy képzeli, mikor ő sem tud helyesen írni és fogalmazni.

    Először tanulniuk, fejlődniük kellene, bétáztatni a szöveget, stb. Pont erről jelent meg ma egy cikkem.

    Örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, és szerintem még visszatérek hozzátok! :D

    Üdv,

    Mayer Emma Laura

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Emma!

      Nagyon örülök, hogy érdemesnek találtad a cikkemet arra, hogy kifejtsd a véleményedet a témával kapcsolatban, megtiszteltetés! :)

      Az engem is nagyon tud zavarni, amikor megsértődnek, vagy elkezdenek hisztizni, amiért nem olyan kritikát kaptak, amit ők elvártak volna. Pedig valóban, sokat használna nekik is az építő jellegű kritika megfogadása. De ebből is látszik, hogy nekik mit jelent az írás...

      A sértegetést én sem fogadom el, sőt, nem is szoktam eltűrni, mert attól, hogy valakinek nem tetszik valami, azt kulturált módon is le lehet írni, nem pocskondiázva más munkáját. Viszont azt sem veszem jó néven, mikor az építő jellegű véleményen akadnak ki az adott írók. Szerintem éppen ezért kellene köszönetet mondaniuk, hogy valaki veszi a fáradtságot, és leírja nekik, miben tudnának jobbak lenni.

      Én a hajamat tépve, nyomom meg a felső sarokban található bezárás gombot, és azt kérdezgetem magamtól, hogy: "Ez most komoly?". Hiteltelenné teszi magát előttem a szerző az ilyennel, de sajnos manapság már a hitelesség sem számít, csak az, hogy menők legyünk.

      Pontosan, ebben egyetértek, mindennek megvan a maga folyamata. Mindenképpen elolvasom a cikkedet is erről.

      Én is örülök, hogy nem vagyok ezzel a zavaró tényezővel egyedül, és reméljük, hogy még tényleg visszatérsz hozzánk! :D

      Üdv,
      Noemi Soler

      Törlés