2014. február 22., szombat

Kritika 3. - #blood revenge

Sziasztok!

Hirtelen megsűrűsödtem kritikaírás terén, aminek természetesen csak örülni tudok, hiszen így adtok számomra is feladatot. Időhiány végett azonban nem biztos, hogy ezt olyan ütemben fogom tudni megírni, amilyenben én azt szeretném, de igyekszem, ezt megígérhetem. Most Dora Groß blogjának kritikájával jelentkezem. Minden olvasónknak kellemes hétvégét kívánok!

Üdv,
Noemi

#blood revenge

Kinézet: Ahogy megnyitottam az oldaladat, az összkép nagyon magával ragadott, tetszik ez a lilás színvilág. Minden szín passzol a másikhoz, és nincsenek elütések, oda nem illő árnyalatok, ezért már egy piros pont jár. Nem tudom, ki készítette a fejlécet, de az is nagyon elnyerte a tetszésemet a maga egyszerűségével és szépségével. Nagyon megfogott, hogy a város képe kicsit mintha beleolvadna a háttérbe. A felirat pont ott van, ahol annak lennie kell rajta, illetve a használt betűtípusok is jól mutatnak a fejlécen. Még is van egy szépséghibája nálam, ami talán inkább csak szőrszálhasogatás, de engem kicsit furcsán érint, hogy a lánynak a szélső képen le van vágva a vállából. Nem tudom, hogy maga az a kép volt ilyen, amiből kivágták, vagy valami más ennek az oka, viszont én ezt nem biztos, hogy így hagytam volna. Ám ettől simán el lehet tekinteni a látvány miatt, ami könnyen eltereli szerintem erről az apróságról a figyelmet. A modulok az oldalsávban szerintem pont úgy vannak elrendezve, ahogyan kell, talán csak annyi, hogy az első idézetet tenném az oldalsáv tetejére, és az oldalakat az alá. Szerintem úgy jobban nézne ki, de ez már tényleg csak egy tanács. Minden mást remekül elrendeztél a blogon, és értékelem azt is, hogy a bejegyzéseket sorkizártan, illetve a párbeszédeket egy kicsit beljebb húzva, teszed közzé.

10/9

Történet: Bevallom, már jó ideje szemezgettem a blogoddal, de mindig halogattam valamiért, viszont most adtál nekem egy jó ürügyet a kritikakéréssel arra, hogy tanulás helyett a felkerült részeket olvashassam, amik nagyon elnyerték a tetszésemet. Teljesen magával ragadt az egész világod, főleg, hogy saját történetről beszélünk, ami ritka kincs manapság. Érezni az egészen, hogy nem összecsapott sem a sztori alapötlete, sem a karakterek kidolgozása, hogy minden pontosan ki van találva, át van gondolva, és ez a fejezetekre is pozitív hatással van. Az írásstílusod tökéletesen passzol a történetedhez, a szavak olvasás közben csak úgy követték a másikat, sehol sem éreztem azt, hogy akár egy szó is felesleges lenne, egyszerűen minden a helyén van. Mindent megfelelően leírsz, nem szájbarágósan, csak annyira, amennyire az szükséges, illetve az érzelmeket is remekül átadod, könnyen bele tudtam élni magamat az adott szituációkba, együtt tudtam érezni a karakterekkel, és ezt nagyon jó dolognak tartom. Ahogy azt is, hogy logikailag is jól vezeted a történetet, eddig ugyanis semmi hibát nem vettem észre, minden cselekmény "értelemszerűen" követte a másikat.
Érdekes dolog keverni az olasz és az orosz kultúrát, nem gondolod? Két teljesen különálló életformáról beszélünk, és teljesen elképzelhetetlennek tartottam a kettőnek a kombinációját, de te sikeresen elérted, hogy megváltozzon a véleményem erről, és elhiggyem, hogy a két kultúra tökéletesen megfér egymással szemben. Emellett hitelesnek tartom, hogy a történethez mérten olasz nyelven adsz címet a fejezeteknek, azért pedig külön köszönet, hogy magyarra is lefordítod őket, és nem nekünk kell mindenféle fordítókkal szenvednünk, hogy kisilabizáljuk az idegen szavak jelentését. 
A főszereplőid karakterei nagyon tetszenek nekem. Rina szimpatikus, és érett gondolkodású lány, a korához képest legalábbis mindenképpen, és éppen ez fogott meg benne annyira, illetve az orosz irodalom iránti szeretete is tetszik, hiszen nagyon ritka, hogy a mai fiatalságban valaki a kezébe vegyen bármilyen irodalomhoz köthető művet is, ezzel még példát is mutatsz az olvasóknak. A személyes kedvencem még is Alex, mert mindig ott áll az orosz lány mellett, és mert erején felül is igyekszik megbékíteni a két testvért, ami szerintem nagy önfeláldozásra vall. Na, meg az sem utolsó pont, hogy szereti a Linkin Park együttesét, mivel én is imádom a srácokat. Úgyhogy nagyon remélem a folytatásban nem igazolódnak be a kételyeim, és nem lesz baja se neki, se Rinának, habár a következő rész részletéből nem következtetek túl sok jóra. Mindenesetre egy új olvasóval bővült a rendszeres követőid száma személyemben, aki nagyon várja a folytatást! 

10/10

Összegzés: Csak gratulálni tudok a blogodhoz, nem találtam benne hibát, amit még is megemlítettem, az is inkább szőrszálhasogatás, mintsem komoly javítanivaló, és ez becsülendő, ritkán találkozom ilyen jó kinézetű oldalakkal, ahol még a történet is igényes, és élvezhető. Csak így tovább, remek úton haladsz! :) 

20/19


A kritika az én szubjektív véleményem, amivel nem kötelező egyetérteni, de mindenki annak tudatában fogadja el a kritikát, hogy Ő kérte azt tőlem!

4 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    A fejlécet, és vele együtt a hibát én követtem el, és egészen addig, míg Dóri ki nem tette a blogra, fel sem tűnt a csajszi hiányzó válla. Aztán szembesültem vele, hogy így sikerült, de akkor már mindegy volt. Most egyelőre így marad, míg Dóri meg nem unja a lilát, a következőnél meg majd jobban odafigyelek. :D
    Egyébként örülök, hogy tetszik, köszönöm a fejléc többi részére érkezett dicséretet. :D
    xoxo
    L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Livi! :)
      Először is, gratulálok a fejléchez! :) Nagyon szép munka lett, az a kis hiba pedig nem olyan feltűnő, inkább szőrszálhasogatás volt, mintsem nagy baki. Kíváncsi leszek a következő fejlécre majd. :)
      Nem is kicsit tetszik, nincs mit, komolyan gondoltam, nagyon szép lett. :)

      Puszi,
      Noemi

      Törlés
  2. Szia! :)
    Először is nagyon szépen köszönöm a kritikát :)
    Mókás, mert mindkét főszereplőmből kiragadtad azt a tulajdonságát, amit én aggattam rá (Rinának az orosz irodalom iránti végtelen rajongása, és Alex Linkin Parkkal való kapcsolata :D)
    Az olasz és az orosz kultúra keverése, igen... Elsőre nekem is erős volt, mert szerintem temperamentumban, szokásokban európán belül ők ketten állnak a legtávolabb egymástól. Aztán éppen ezért arra gondoltam, miért ne? Egyébként valahol talán meg is van említve a történetben, hogy eleinte Rinának is fura volt az olasz közvetlenség. :D
    A tanácsaidat köszönöm, megfogadom őket :) És még egyszer, nagyon hálás vagyok a szép szavakért :)
    puszi,
    Dora

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nincs mit, örültem is neki, hogy kértél kritikát. :)
      Hát igen, ezek nagyon megmaradtak bennem, úgy éreztem, nem hagyhatom ki őket a véleményemből. :D
      Hát igen, a két kultúra merőben más, éppen ezért is nehezen képzelem el normális esetben őket párban. Éppen ezért is tartottam merész húzásnak a kettő párosítását, de neked nagyon bejött. Emlékszem rá, valahol az elején volt róla szó. :D
      Ennek nagyon örülök. :) Ugyan, csak őszinte voltam, tényleg nagyon jó minden a blogodon. :)
      Puszillak,
      Noemi

      Törlés